Összegzés 2016.

Összegzés 2016.

Utazások, érkezések

2012-ben indult ez a privát weboldalam, és akkor indítottam el azt a szokást, hogy az év végén – elsősorban a sporttevékenységem szempontjából – egy részletes írásban összegzem az év fontosabb történéseit, eredményeit.

Ez az idén sincs másként.

Az idei versenyszezont március 15.-én kezdtem Csárdaszálláson, ahol a kiváló hangulatú Csárdaszállás Kupa erőemelő versenyen álltam rajthoz erőfelmérő jelleggel. Szerintem nem sikerült rosszul az év eleji alapozásom, mert önmagamhoz képest egy egész jó eredményt elérve (139 kilós testsúllyal, guggolás 360 kg, fekvenyominger 215 kg, felhúzás 330 kg) sikerült megnyernem az abszolút első helyet a RAW (speciális ruha nélküli) erőemelésben. A felhúzásra egyáltalán nem készültem, sajnos ez látszott is a versenyen.

A kis csapatom is jó szerepelt ezen a tornán, mert edzőtársam Karácsondi Erik nyerte a junior kategóriát, de abszolút helyezett volt Bradley Byngton, és remekelt Rab Zoli is.

Április elején, a FIBO Strongman classX-on kezdtem az idei erősember szériát, ahol ha jól emlékszem a 11. helyen végeztem a 14-fős mezőnyben. Komoly mezőny volt, brutális számokkal. Több feladat feladta a leckét, de ami a pozitívum volt, hogy rönknyomásban 170-ig jutottam a németek óriás rönkével.

Giant log 170 kg

 

Ez utóbbi feladatra szinte folyamatosan készültem az év során, ami meg is látszott, mert az előző évek helyben topogása után, végre újra fejlődött a rönknyomásom.

A FIBO hagyományosan Strongman Champions League állomás is volt. 2010-óta versenyzem ebben a „profi” versenysorozatban, ami a világ legrangosabb erősember sorozata. Az idén azonban úgy döntöttem, hogy új kihívások kellenek, így nem vállaltam több állomást az SCL-ben.

Április végén rajthoz álltam Ausztriában a Red Bull Ringen megrendezett Truck Race Trophy strongman Európa-kupán. Szerintem jó teljesítményt hoztam, mert a 3. helyen sikerült végeznem Martin Wildauer és a Matjaz Belsak mögött, megelőzve a teljes német és osztrák élmezőnyt.

1.Martin Wilauer, 2. Matjaz Belsak, 3.Nagy Ákos

 

Itt is jól ment a rönknyomás, de kőgolyóban is (önmagamhoz mérten) jól teljesítettem, 3 ismétlés sikeredett a 180 kilóssal.

 

Ezen a versenyen rajthoz állt Karácsondi Erik edzőtársam, barátom is, aki szépen helyt állt a rangos nemzetközi mezőnyben.

Karácsondi Erik

Másnap már Budapesten a FitBalance-on voltam, ahol szabadidős súlyemelő versenyt szerveztünk a csapatommal.

FitBalance 2016.

Igen, ez az év ilyen volt, rengeteget vezettem, utaztam, felszálltam és megérkeztem.

Nem gondoltam volna, hogy a szerelmet Ausztriában találom meg, amivel egy újabb kihívás elé állítottam önmagam. A boldogsághoz – számos más tényező mellett – a távolságot is le kellett győznöm. Így hát folyamatosan úton voltam. Nem igazán volt megállás.

Májusban meghívtak Üzbegisztánba, ahol a PROFORM CLASSIC erősember világkupán indultam, amely mezőnyére szintén nem lehetett panasz, mert olyan nagyágyúk is ott voltak, mint az orosz Misha Shilyakov, a lengyel Mateusz Kieliszkowski, vagy éppen a litván „kis” Lalas, Mariusz is.

Ez a verseny azért is lesz mindig emlékezetes számomra, mert rögtön az első számnál, a bemelegítés közben részleges szakadást szenvedett a bal, korábban már műtött bicepszem, amivel ezután még versenyeznem kellett.

A forma azonban jó volt, mert hivatalos versenyen életemben először sikerült kinyomnom a 180-kilós rönköt.

log lift 180kg

 

Igaz, ami igaz, ezzel az eredménnyel is gyakorlatilag a középmezőnyben végeztem. De volt még itt 450-es lengősúlycipelés, és más nyalánkságok is. Összetettben a 9. helyen zártam, amire büszke vagyok.

Mindössze két hetem volt regenerálódni, gyógyulni az év egyik legfontosabb célversenyéig, az első afrikai Arnold Classic-ig, amit Johannesburgban rendeztek meg.

Na, ezt a versenyt biztosan nem fogom soha sem elfelejteni.

Az első reggelinél belefutottunk a Terminátorba, akivel aztán még jó párszor sikerült személyesen is találkozni, szót váltani.

A verseny érdekesen indult, számról számra „jöttem fel, mint a gyomorsav”, annak ellenére, hogy részleges szakadásom volt a bicepszemben, becsülettel végig küzdöttem a versenyt.

A lengősúly is emlékezetes volt, mert soha nem vittem még 500-550-600 kilót, felhúzásban 360 kilót teljesítettem, és a hámmal kamionhúzás is egész jól sikerült, amivel – nagy meglepetésemre – bejutottam a TOP6-os elit döntőbe.

Halkan mondom, ez előttem még egyetlen magyarországi erősembernek sem sikerült az Arnold Strongman profi mezőnyében.

Az Arnold Classic más miatt is felejthetetlen marad számomra. Az esti show emlékezetes alkalmat adott arra, hogy a színpadon, több ezer néző, a tévé kamerák és Arnold előtt megkérjem a szerelmem kezét.

Az „igen” után pár fantasztikus napot pihentünk Dél-Afrikában, ami szintén felejthetetlen élmény volt.

 

Rövid pihenő után Szlovákiában a Nestville World Cup mezőnyében álltam rajthoz, ahol a lengyel óriás Rafal Kobylarz mögött a 2. helyet csíptem meg, azt gondolom, elég jónak mondható mezőnyben, szlovák, cseh, osztrák, ukrán, német, dél-afrikai és brazil versenyzőket megelőzve.

Nestville strongman 2016.

Aztán jött egy szuper kis osztrák verseny, a Mariazeller Giants. A festői Mariazell belvárosában versenyeztünk, ahol nagyon fáradtan, enerváltam, a magamtól elvárt szint alatt teljesítve lettem a végén negyedik.

Igen, ilyen is van.

Az idén se lettem szupermen, a versenyek, a sérülések, az ingázás, a munka eléggé kikészített.

Ott voltam, ott voltunk a BioTechUSA Beach Body siófoki rendezvényén, ahol nagy sikerű női erőpróbát, amatőr versenyt és egy színvonalas erősember magyar kupát szerveztünk ebben az évben is.

 

Egész nyáron úton voltam, voltunk.

Visszanézve az edzésnaplómat, szinte egyetlen szabad hétvégém sem volt. Amikor nem versenyeztem, akkor bíráskodtam, esetleg erősember műsort vezettem, vagy éppen súlyemelő szemináriumot, vagy edzést tartottam, hol Siófokon, hol Budapesten, vagy éppen Ausztriában.

Augusztus elején, felvezető céllal Csehországban álltam rajthoz egy rangos Európa kupán.

 

A felhúzást megnyertem, a rönknyomás is nagyon jól ment, 170-ig jutottam ott is, szóval dobogós helyen álltam egészen a traktorkerék forgatásig, ahol is a korábbi sérült bicepszemben egy újabb szakadást sikerült összehoznom. A versenyt kényszerűségből feladva a 4. helyen zártam.

Sajnos mindössze egy hetem volt a második félév célversenyéig, az első ázsiai Arnold Classic-ig, ahol szintén lehetőséget kaptam az indulásra. Ez az idő kevés volt a rehabilitációra, így gyakorlatilag sérülten, esélytelenül utaztam ki Hong-Kongban erre a versenyre.

Arnolddal

Hong-Kong önmagában is nagy élmény volt, ráadásul megint bandáztunk Arnolddal, összefutottunk Kathi Bécivel, és megint a legerősebbekkel (Savickas, Savatinov, Wildauer stb.) versenyezhettem.

 

A lengősúly 500 kilójával azért szépen elcammogtam, 400-at húztam fel térd alól, de a többi sajnos nem marad emlékezetes a sérülésem miatt.

Egy héttel az ázsiai Arnold után Ausztriában volt egy meghívásom az osztrák szövetség vezetésétől, amit sérülten is vállaltam. Utólag értékelve ez hiba volt.

Rajthoz álltam az Ausztria legerősebb embere verseny döntőjében Leoben-ben. Sajnos messze nem tudtam azt hozni, amit elterveztem, ráadásul a sérült bicepszem alsó feje tovább szakadt. A 8. helyen zártam a versenyt, és ezzel befejeztem az idei versenyszezont is.

Az ősz elején eljutottunk Las Vegasba is, egy üzleti konferencia kapcsán, amit szintén kihasználtam strongman edzésre is. Nick Best barátommal, a világ legerősebb 40 év feletti emberével edzettem együtt.

Eseménydús és emlékezetes volt 2016.

Összességében nem zártam rossz szezont, szerintem. Fejlődni tudtam számos diszciplínában, rönknyomásban versenyen nyomtam 180-at, soha nem cipeltem még ekkora súlyokat lengősúly cipelésben sem, mint az idén.., guggolásban és fekvenyomásban is egyéni csúcsot értem el versenyen, szóval fejlődni, és javulni tudtam 38 évesen is.

Az erőember sportban nincsen egységes szabályrendszer.

Egy sportkedvelő belga barátunk (Stef Mattens) évek óta készít statisztikát a sportágról. Az idén 299 versenyt, és 1193 versenyzőt rangsorolt az idei versenyeredmények alapján.

Ebben az idén is én voltam a legjobb magyar, a statisztika alapján a 60. helyen zártam az évet.

Persze, lehet fikázni, kritizálni, bírálni mindenkit. Tudom, hogy sokan velem is ezt teszik.

Nem zavar. Már nem.

Volt idő korábban, amikor zavart, de úgy érzem ebben sokat fejlődtem.

Őszintén nem érdekel más véleménye, mert ahhoz semmi közöm!

Az idén is jártam, és jövőre is járom tovább a saját utam.

Rengeteget utaztam, repültem négy földrészen, vezettem keresztül kasul Magyarországon és a környező országokban, számtalanszor napi szinten ingáztam Budapest és Bécs között.

Sokszor voltam nagyon fáradt.

De soha nem voltam egyedül az úton.

Sokan voltak –ha nem is mindig személyesen - velem, és egyre többen követtek, követnek.

Velem és mellettem volt a szerelmem Kata, és a családom.

Velem voltak az edzőtársaim, barátaim a Trafóból, „Godzilla” és „Akormányzó”, de velem voltak a súlyemelő csapatom edzői Marci és „tonhalas”Ádi, és persze a csodálatos versenyzőink, élükön a mindig vidám „Kisvakonddal” és a legszorgalmasabb versenyzőnkkel, Mariannal.

Velem voltak az idén is a támogatóim és együttműködő partnereim, akik nélkül biztosan sokkal nehezebb lett volna az úton.., a BioTechUSA menedzsmentje és teljes csapata, a 360Shop és Lakatos Péter, az R-med Akadémia profi stábja, az iwod.hu, a Viwa Vitaminvíz, a Duna 3000Kft., a Physiotrade, Orosz Csilla és Pesti Balázs (Comprido Kft.). Többségük nem csak támogatóm, hanem barátom is.

Velem volt az ország legprofibb értékesítési csapata, az NN Biztosító teljes hálózata, akiktől rengeteg motivációt, pozitív energiát, szeretetet kaptam nap, mint nap!

Nem tudom elégszer kifejezni:

Köszönöm, hogy vagytok! Köszönöm, a barátságotokat.

Köszönöm annak a több mint tízezer követőnek is, akik a strongman facebook -oldalamon követik az utamat!

 

De az év vége nem csak a számvetés, hanem a tervezés ideje is.

2017-re is számos tervem van az erősember sportot illetően is.

Szeretnék ismét versenyezni erőemelésben, a szezont ismét Csárdaszálláson tervezem indítani. Ismét van meghívásom a Dél-afrikai Arnold Classic profi strongman versenyére, amire igyekszem ismét csúcsformát összehozni.

Ismét szeretnék rajthoz állni 2-3 versenyen Ausztriában, de van meghívásom az Üzbégektől, Csehektől és a Szlovákoktól is egy-egy rangos versenyre.

2017-ben ünnepli szülővárosom Tatabánya a 70. születésnapját, és a 120. évfordulóját a bányászat elindulásának.

 A város ezt az évfordulót egy egész éves rendezvény sorozattal („Jó szerencsét emlékév”) ünnepli meg, amely részeként bányásznapkor tervezzük a várossal közösen, egy komoly nemzetközi mezőnyt, top atlétákat felvonultató erősember versenyt szervezését.

Régen versenyeztem hazai pályán, így nagyon motivál ez az esemény!

Továbbra is szeretném folytatni azt a munkát, amit a CrossFit Trafo-ban elkezdtünk a súlyemelő csapatunkkal. Bízom benne, hogy versenyzőink a Tatabányai SC színeiben ismét rajthoz állhatnak majd a hazai versenyeken. Folytatjuk a munkát a világ első született vak súlyemelőjével, Matics Ádival is.

Matics Ádám

Egyre többen keresnek meg külföldről a vakok számára kialakított súlyemelés-oktatási módszerünkkel kapcsolatban.

Apropó súlyemelés..

Szeretnék megnyugtatni mindenkit!

Továbbra sincs szándékom szerepet vállalni a honi súlyemelésben, megelégszem a rám osztott és nyíltan kommunikált „elsőszámú közellenség” megtisztelő címmel.

Szomorú és elgondolkodtató, hogy a sportág társadalmában rajtam és pár kirekesztett emberen kívül senkit nem zavarnak azok a jogerős tények, amelyeket a hvg.hu tárt fel még tavasszal.

http://hvg.hu/itthon/20160307_Szetrohad_egy_sportag__4_altalanos_a_MOBtagsag_olimpia

A sportágban nincs valós igény a változásra, változtatásra, az új gondolatokra, pláne most, hogy „soha nem látott” mennyiségű pénze lesz a szövetségnek.

Erről az jut eszembe, hiába van valakinek pénze, ha nincs meg a szellemi tőkéje, hogy a gyarapodó forrásokat a felélés és osztogatás, a hatalmának megtartása helyett a tényleges, hosszú távú fejlődést szolgáló stratégiai feladatokra fordítsa.

Ahogy egy öreg súlyemelő barátom mondta a minap…

„A kuplerájban hiába festenek ki, és cserélik ki a bútorokat, attól még nem fog jobban menni az üzlet.”

Láttuk és vitathatatlan tény, hogy az elmúlt évtizedben a „Héraklész” programba pumpált százmilliós nagyságrendű közpénzből egyetlen olimpikont sem tudott kinevelni a sportág.

Ténykérdés az is, hogy a jelenlegi legjobb női emelőnk sem az elmúlt évek tudatos utánpótlás nevelésének, hanem egy másik sportág népszerűségének, ha úgy tetszik „eredményének” köszönhető.

El kellene gondolkodni ezeken a magát „szakmának” gondoló sporttársaknak.

Szóval ne legyenek illúzióink. A több pénztől sem lesz jobb a magyar súlyemelés!

Na hagyjuk is ezt a témát, nem akarok többet ezzel foglalkozni, mert tényleg ezer a dolgom…, most mennem kell!

Mennem kell tovább!

„Napról napra, lépcsőről lépcsőre megyek majd tovább ezen a különös úton... felfelé, vagy lefelé vezet ez a lépcső? Ezt nem tudom. De nem állok meg.” (Márai Sándor)

 

Budapest-Bécs, 2016. december 27.

 

(fotók:Cornelia Kaiser, Strongman Rage, Szénás János, saját és facebook)