„Egekbe szállani fel, fel Szerencse fel, Szerencse fel, szerencse fel!”

„Egekbe szállani fel, fel Szerencse fel,
Szerencse fel, szerencse fel!”

 Már odafenn vagy. Tudom. Érzem.

Nagyon hirtelen mentél el, nem volt időnk elbúcsúzni sem…, de talán jobb is így mostmár…

 Talán mostanában valahogy már készültél erre.

Többször emlegetted, hogy nem akarsz szenvedve, leépülve elmenni, nem szeretnéd, hogy mindenféle csövek meg drótok lógjanak belőled, és gépek tartsanak életben…, és hogy legyen az a József Attila vers és a bányász himnusz is a búcsúztatódon…

 Nevetve legyintettem ezekre, azt gondoltam megint hülyéskedsz, ahogy szoktál.., és nem értettem, miért beszélsz ezekről. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön majd ennek is a napja.

 Nincs nap, hogy ne gondolnék rád…, hogy ne gondolnánk rád.

 Eszembe jut sok minden…, nap mint nap…, sok régi emlékkép veled…

 Például, amikor a trabival jöttél értem az oviba és fütyültél a kerítés mögül.., az óvónénik már a füttyből tudták, hogy megjöttél értem.., aztán amikor hazafelé köveket szedtünk és kacsázni tanítottál a Galla pataknál.., vagy a kis súlyemelő terem a sárberki alagsorban…, ahol „Kokóbával” fekvenyomtok, majd Andor bácsival nótáztatok.., a pinpogcsaták a srácokkal a lépcsőházból…, aztán amikor a konyha ablakon kivezetett slaggal először jégpályát locsoltál nekünk a játszótéren…,

 Emlékszel rá, amikor levittél a bányászhoz a súlyemelő terembe, Varga Lacibá’ csoportjába nem volt hely, de Pócza Karcsibá’ rövid rábeszélés után azért befogadott a kezdő csoportjába?

 És arra, amikor kibicóztunk Héregre az öreg kempingbicókkal át a tarjáni szerpentínen.., vagy amikor átúsztuk oda vissza Baján a Sugovicát.., no, meg a kirándulások, túrák a Vértesben.., a bányásznapok, és amikor a brigádod felújította azt az öreg mozdonyt, ami évekig a Múzeumnál állt.., az első mozik a régi „Turulban” (emlékszel, a bőrkabátod alatt becsempésztél a King Kongra?) .., de az atyai pofonok is az eszembe jutnak, amit (ma már tudom, hogy) akkor megérdemelten kaptam tőled.

 Emlékszem, amikor Fokvárosból hazajöttem, nagyon vártam, hogy kijössz te is a reptérre elém…, kinyílt az érkező oldal ajtaja, de te nem jöttél, mert „sikt” volt Mányon.., (akkor ez nagyon fájt, de ma már tudom, így volt jó..), aztán a mosolyod és a könnyeid, amikor az első unokád, Ákit a kezedbe fogtad.., a büszke tekinteted a diplomaosztómon.., vagy amikor kimentünk a kis suzukival Sziszit megnézni a csehországi junior EB-n.., ahol Ő asszem akkor bronzot nyert…, de előttem van a fáradt mosolyod is a tavalyi Giants Live-ról is!

 Persze volt sok vitánk is.., de tudom, ez így volt jól…

 Az utolsó kép, ahogy ülsz a kanapén, öledben ugrál Zalánka, melletted meg Áki, és vidáman játszol, hülyéskedsz velük…, ahogy te mondtad, tanítod őket rosszalkodni… :-)

 Nem is hinnéd, mennyi mindenkinek hiányzol…, nekem és kisÁkinak, meg persze Sziszinek leírhatatlanul.., de biztosan látod ezt odafentről. A múlt héten hazafelé egész úton rólad kellett mesélnem Ákinak…, és kérdezte, hogy hol vagy…

 Mondtam neki, hogy ott fent a csillagok felett. Mert tudom, hogy ott vagy!

 Ott vagy már, ahol egykori edződ a legendás Veres Győző, és a legjobb barátod Kokóbá’.., szóval, tudom, hogy már az égi súlyemelőtermben sztoriztok vidáman, és talán fröccsöztök is mint régen…

 Érzem, hogy odafentről figyelsz és segítesz, úgy ahogyan ezt tetted egész földi léted során.

 Figyelj majd szombaton is nagyon…, emlékszel rá mit ígértem.., miről beszélgettünk amikor utoljára találkoztunk?! Fontos nap lesz.., több szempontból is.., és tudom, hogy megcsinálom, mert te velem vagy, és segítesz mint mindig!

 - Tudom, tudom.., és ígérem, vigyázok magamra.., csak ne aggódj miattam!

 Na, megyek is nemsokára edzeni, teszem a dolgom…, mint ahogy te is tetted egy életen át…

Légy jó, Apukám, vigyázz magadra odafenn! Ma egész nap a bányász himnuszt dúdoltam magamban…, „Egekbe szállani fel, fel, szerencse fel, szerencse fel!"

 2013-11-05