Gondolkodj, mint egy profi!

Gondolkodj, mint egy profi!

Régóta foglalkoztat a kérdés, mitől profi valaki abban, amit csinál?

Mit jelent a profizmus, miben nyilvánul meg?

Mi a legfontosabb különbség profi és amatőr között?

Sok szempontból lehet vizsgálni a válaszokat. Sportjogi, gazdasági, sport-szociológiai, pszichológiai és számos más szempontrendszer szerint is elemezhetjük a fenti kérdéskörre adható válaszok sokaságát.

Érdekes dolgot találtam a wikipédiában:

Az amatőr (a francia amateur „szerető, kedvelő” szóból, az aimer „szeretni” igéből) vagy műkedvelő olyan személy, aki nem foglalkozásszerűen, hanem kedvtelésből – hivatalos (szak)képesítés nélkül – végez adott tevékenységet.

Az amatőr szót a tolvajnyelv használja becsmérlésként is, ha valaki munkájában vagy egyéb területen az elvárhatóhoz képest rosszabbul teljesít. (Pl. De amatőr vagy!)

Rokon kifejezése a dilettáns. Ennek eredetije az olasz dilettante „(mű)kedvelő, amatőr játékos”, amelyet nálunk szintén gyakran pejoratíve használnak. Az olaszban létezik még az „amatore”, amely a fönti szinonimája, de eredetileg az is rosszalló árnyalat nélküli kifejezés.

Érdekes, ugye?

Mitől voltam én „profi”?

Válogatott súlyemelőként – ha a sport és munkajogi megközelítést vizsgálom – leginkább azért, mert fizetést kaptam a sporttevékenységemért.

Ha az erősember évekre gondolok, akkor szintén lehet hasonló indokot találni, bár szerintem itt lényegesebb az úgymond „profi” versenyek és a kisebb, nevezzük amatőr versenyek szintje közti különbség.

Csak egy példa…, a The World’s Strongest Man-en sztenderden 450-kiló a lengősúly súlya, az Arnold Classicon 500-550-600 kg volt Dél-Afrikában. Kisebb versenyeken, jellemzően itthon ez 350-400 kg. A profi tehát ez esetben egy teljesítményszintet jelent.

Van némi különbség, igaz?

A választ még sem ezekben látom leginkább.

Nézzük elemenként a kérdést.

Mitől amatőr valaki?

 - Nincs egyáltalán meghatározott célja.

- Ha esetleg van célja, az nincs leírva, nem elég ambiciózus, vagy épp ellenkezőleg, totálisan irreális. A célkitűzés nincsen időhöz kötve, nincsen megtervezve, nem hogy szakembertől, de leginkább senkitől nem kér tanácsot, mondván, „tudja Ő a tutit”, meg a haver is így csinálta régen… (jelzem Ő sem jutott sokkal messzebb, mint te fogsz…), de a legújabb, hogy „így láttam, olvastam a neten”!

- Nem vezet edzésnaplót, nem tervezi meg előre az edzéseket, minek azt! Azt edzi (vagy nem), amit éppen a kedve tartja. Az edzéseken nyomkodja a telefont, esetleg ökörködik, hülyéskedik, mással foglalkozik, jellemzően máson járnak a gondolatai.

- Felszerelése, ruházata, életvitele, étkezési szokásai teljesen alkalmatlanok arra, hogy támogassák a kimagasló sportbeli teljesítményt. Ha amatőrnek nézel ki, és úgy is viselkedsz, akkor az is vagy!

- Nem nyitott az újra, nem nyitott a tanulásra, nem nyitott az emberekre. Magát úgy jellemzi: „Antiszoc vagyok, és akkor mi van?”

- A lelkesedése addig tart, amíg az első nehézségek szembe nem jönnek. Hideg van? Nem edz. Kánikula van? Nem edz. Fúj a szél, esik? Nem edz. A legbénább szülinapi buli is előrébb van a fontossági sorrendben, mint az a másnapra napra kitűzött edzés.

- Ha nem sikerül egy verseny, dühöng, vagy másokat hibáztat. Rosszak voltak a körülmények, csaltak a bírók, lejtett a pálya, mindenki és minden hibás, csak Ő nem. Ilyenkor hisztizik is néha…, esetleg még posztolja is a fosbukon, hogy vele mennyire elbántak.

SOHA NEM ISMERI EL A HIBÁIT!

- ilyen vagyok, és kész!  - hányszor hallottam ezt...

Ha a fentiek közül magadra ismersz, rossz hírem van:

MARHÁRA NEM VAGY PROFI!

Az amatőr csak hordja a téglákat, a profi viszont pontosan tudja, hogy katedrális épít!

De, hogy ne csak osszam itt az észt, be kell ismernem, hogy én is sokszor elkövettem ezeket a hibák valamelyikét, vagy szinte mindegyikét a sportpályafutásom bizonyos szakaszai során.

Évekig csak hordtam a téglákat!

Fiatalon sokszor nem támogatta az életvitelem az eredményességem, annak ellenére, hogy inkább szorgalmas, mint tehetséges voltam, számos fenti hibát én magam is gyakran elkövettem.

Sokszor viselkedtem és gondolkodtam amatőrként én is!

Ma már tudom és értem.

Ma már tudom pontosan, hogy hol hibáztam! A mai eszemmel sok mindent bizonyosan másként csinálnék.

Nem húznám le a mezem például a 225kilós sikeres lökés után egy olimpiai válogatón, nem mutatnám meg pökhendin a rajtam lévő „F#ck off!” pólót az első sorban ülő szövetségi kapitánynak, mert most már tudom, hogy ez a tahó, felesleges vagányság egy olimpiai kiutazásba került.

A személyiségfejlődés fontos lépcsője, ha elismered a hibáidat, és felelősséget vállalsz az életedért, a sportban is.

Profi vs. amatőr: Miben különböznek?

Nem csak az üzleti szférára, hanem a sportra is igazak Earl Nightingale gondolatai, aki szerint a legfőbb különbség például abban, hogy az amatőr külső indokokat keres a kudarcaira, a profi viszont felelősséget vállal a cselekedeteiért.

A vérbeli profi nem hajlandó megfelelni a mások által megszabott mércének, hanem saját mércét állít fel magának.

A profivá válás felé ugyanakkor az első lépés a szabályok elsajátítása. Az amatőr viszont nem ismeri a szabályokat, és ami még rosszabb, annak sincs tudatában, hogy nem ismeri őket. Vagy nem is akarja megismerni őket egyáltalán.

Amikor az amatőr kudarcot vall tevékenységében, annyit mond:

„Nos… ez most így sikerült. Ez van.”

Az amatőr megleli a módját, hogy külső indokokat találjon a kudarcaira. Sikerei okát rendszerint önmagában keresi, kudarcait azonban külső okokkal magyarázza. A profi ellenben felelősséget vállal a cselekedeteiért, elemzi a kudarc okait, és igyekszik tanulni belőle.

A vérbeli profi határozott, minden részletében kidolgozott és működőképes viselkedési kódexszel rendelkezik. Valahányszor a viselkedési kódexét sértő élethelyzettel szembesül, inkább kitér előle. Nem megy bele idő és energiapazarló, kétes kimenetelű vitákba, komment háborúba, mert az nem viszi közelebb a céljához!

Nem kell tehát tétlenül ücsörögnie és töprengenie a helyzeten, vagy megpróbálkozni a szépítgetésével, netán mentségeket, szükségtelen magyarázatokat gyártani olyan cselekedetre, amelyekről nagyon jól tudja, hogy nem lett volna szabad elkövetnie őket – a profi állhatatosan kitart a viselkedési kódexe mellett.

A profi további ismertetőjegye, hogy mindig igyekszik különbséget tenni a sürgős és a fontos teendők között. Meglehet, hogy valami igen sürgős, vagy legalábbis annak tűnik – de vajon igazán fontos is?

Fontos alvás helyett reggelig videójátékot játszani, esetleg elkísérni a haverokat egy hajnalig tartó buliba, vagy a JOY napokon órákat gyalogolni a plázáról plázára a hétvégi pihenőidőben? Ez segíti a sportteljesítményt? Mit gondoltok?

Nem azt mondom, hogy ezek a tevékenységek rosszak, vagy nem illeszthetők be az életvitelbe, de tudnunk kell, hol a határ, és hogy mindennek ára van, amit nekünk kell megfizetni!

Vagy ez a látszólagosan sürgős dolog alig több egy időrabló tényezőnél?

Napközben végzett valamennyi cselekedetünk vagy célirányos, vagy feszültségoldó jellegű, vagy fölösleges.

Igen, a sportban is!

A profi ésszerű egyensúlyt tart közöttük, éspedig azáltal, hogy gondoskodik róla, hogy a munkára szánt időt - sportolók esetében az edzésidőt- valóban hatékonyan végigdolgozza.

A profi egyaránt évezi a „munkáját” és a szabadidejét.

 „A profi és az amatőr között az a különbség, hogy a profi akkor is megcsinál dolgokat, amikor nincs kedve hozzá. Az amatőr viszont akkor sem, ha kedve van hozzá.”

(Tonk Emil)

Talán a legfontosabb különbség a profik és amatőrök között tehát nem elsősorban az edzésmennyiség, hanem sokkal inkább a minőségre törekvő mentalitás.

Utólag értettem meg Stark Tibi (3x olimpikon, Európa bajnok súlyemelő) barátomat, amikor Sydney előtt együtt készültünk, aki mindig azt mondta, hogy egy bizonyos szint, egy bizonyos életkor után már nem sokat, hanem sokkal inkább okosan kell edzeni!

Főleg fiatalabb amatőrök esetében előfordul, hogy többet edzenek hetente, mint olimpikonjaink. 

A nagy különbség ott van, hogy a profi pontosan tudja, mit miért csinál. Minden edzésnek, minden cselekedetének pontosan meghatározott célja van.

Mitől profi akkor a profi?

-         

Van konkrét, leírt célja, ami kellően ambiciózus, időben meghatározott, és mérhető.

-         

Tudja, mit kell tennie a cél elérése érdekében, megtervezi az odavezető utat és erőforrásokat.

-         

Folyamatosan tanul, fejleszti magát, nem hiszi, hogy mindent tud.

-         

Profi, képzett edzőt, mentort keres, lehetőleg olyat, aki már járt ott, ahová ő csak most szeretne eljutni!

-         

Vezet edzésnaplót, tervszerűen edz és készül. Az edzéseken oda fókuszál, nem hagyja, hogy bármi vagy bárki elterelje a figyelmét a minőségi munkáról.

-         

A minőségre törekszik minden tekintetben. Nem elégedik meg, ha egy gyakorlat vagy eredmény „átlagosan középszar”.

-         

Betartja a saját szabályait, és az írott és íratlan társadalmi viselkedési normákat.

-         

Felszerelése, ruházata, életvitele, táplálkozási szokásai mind a minőségi sporttevékenységet és a célja elérését támogatják! Ha belepisilsz az autódba, annak a motorja sem megy jobban!

-         

A tudását kész megosztani másokkal is, nem önző, kész visszaadni annak a közösségnek, amelynek tagja.

-         

Nyitott az újdonságokra, az új módszerekre. Nyitott az emberekre. Többnyire barátságos.

-         

Tisztel másokat, és őt is tisztelik.

-         

Vidám és sokat mosolyog, mert tudja, hogy pozitív hozzáállás nélkül nem lehet sikeres!

Ha sikeres akarsz lenni, először is gondolkodj úgy, mit egy profi!

Ez az első lépés!

Ha bajnok akarsz lenni, akkor nincs más lehetőség, eddz úgy, mint egy profi!

Ez a második lépés!

Ha pedig igazán erős akarsz lenni, emelj úgy, mint egy profi!

Ez a harmadik lépés.

Ha megtetted ezeket, akkor már csak lépegetned kell tovább!

Mint egy igazi profi.., kitartóan, tudatosan, lépésről, lépésre!

 

2017. november 8.

Nagy Ákos

 

Felhasznált irodalom:

-         

Earl Nightingale: A legfurcsább titok

-         

wikipédia