Jurij Vlaszov: A célhoz vezető út – a munka útja

A célhoz vezető út – a munka útja

Annak ellenére, hogy életem és munkám egyáltalán nincs kapcsolatban a romantikával, mégis vannak, akik azzal vádolnak, hogy ismerek valami különleges titkot és ezt tudatosan elrejtem a társaim előtt. Már többen is felszólítottak, hogy áruljam el ezeket, nyújtsak segítséget ahhoz, hogy mások is olyan neves sportemberekké váljanak, mint amilyen én lettem.

Én becsületesen és őszintén elmondok most mindent, amit egy súlyemelő edzéséről és a saját fejlődésem körülményeiről tudok. Annál is inkább szívesen teszem ezt, mert én is szeretném, ha minél több fiatal súlyemelőnk érne meg a világcsúcsok döngetésére. Egy ilyen rövidre fogott írásban nem lehet részletesen foglalkozni a legbonyolultabb edzési folyamatokkal. Igyekszem azonban elmondani a legfontosabbakat.

Nyomatékosan kérem, hogy a véleményemet igen kritikusan fogadják, mert a tapasztalatokat mindig sokoldalúan és mélyrehatóan kell tanulmányozni, s azok alkalmazásánál figyelembe kell venni az egyéni adottságokat is. Ez azonos mértékben tartozik mindenre, amit most közölni fogok, saját tapasztalataimra, edzőm és más edzők, orvosok, és sportbarátok tanácsaira.

A sportsiker záloga szerintem az edzéshez való alkotóviszony. Ez azt jelenti, hogy a végzett munkát állandóan figyelemmel kell kísérni és azt részletekbe menően boncolgatni kell. Így tudja csak levonni az ember a helyes következtetéseket, amelyek alapján a soron következő munkatervét elkészítheti. Általában keresni kell az új lehetőségeket, törekedni kell valami újnak a megalkotására. Fontos, hogy egy versenyző állandóan tanulmányozza saját szervezetét, annak reagálását a különböző gyakorlatokra.

 

Ezért szerintem elengedhetetlen, hogy a sportoló évről-évre a legkisebb részleteket is feldolgozó edzésnaplót vezessen, s így válassza ki azokat a gyakorlatokat és módszereket, amelyek a legésszerűbbek, számára a leghasznosabbak voltak. Ilyen adatok birtokában könnyű újat alkotni, új edzésmódszert kidolgozni. A gyakorlatokban teljesen újat hozni általában nehéz dolog. De vajon lényeges feladat-e? Azt hiszem hogy minden siker gyökere a helyes és haladó módszerben rejlik. Ha ésszerűen tudjuk felhasználni a már közismert gyakorlatokat, jól tudjuk beosztani a terhelést, ezek alapján kiszámíthatjuk a várható eredményeket, s ez már igen nagy dolog!

Hogy úgy mondjam: a titkok kulcsa!

Én, ha nagy edző lennék, minden rámbízott sportolónak egyéni edzéstervet készítenék. Mert vannak általános, mindenkire vonatkozó szabályok. Például: ahhoz, hogy erős lába legyen valakinek, sok guggoló gyakorlatot kell végeznie. Aki a karját szeretné megerősíteni, az végezzen húzódzkodási gyakorlatokat, súlyzóval való nyomást.

De hogyan guggoljunk, hogyan nyomjunk? Ez már erősen egyéni. Sok függ az illető idegrendszerétől, testalkatától, izomzatától, egészségétől. Van, akinek elég hetenként egyszer guggolnia, de társának kétszer, vagy még ennél is többször kell végeznie hat nap alatt ezt a gyakorlatot. Vannak, akik a végzett munka után három, mások egy, megint mások pedig öt nap múlva regenerálódnak.

Ezért helytelen vakon kopírozni a „nagyok” edzéseit. Természetesen butaság, ha valaki nem veszi figyelembe a szovjet súlyemelősiskola általános tapasztalatait. De ezeket felhasználva bátran kell keresni az újat, az egyénit. Téved az, aki azt hiszi, hogy a kezdőtől a mesterig vezető utat csak a már kitaposott edzésmódszerrel lehet elérni. Régi módszerrel új eredmények elérése sokszor kínos és nem is ésszerű folyamat. Ezért én azt ajánlom a fiatal versenyzőknek, hogy eredményeik javulásával edzésmódszerükön rugalmasan és állandóan változtassanak, ha nem is százszázalékosan, de legalább egyes elemein.

Néhány szó a részletekről

Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a sportoló egyénisége nyomot hagy a gyakorlatainak végrehajtásán, sőt az illető technikáján is. De az még egyáltalán nem minden, hogy valaki megtalálta az előírások szerinti ollót (régen ollozó technikával vették fel a súlyt nyomásnál és lökésnél, illetve szakításnál is ollóztak. – szerk.) vagy a terpeszt, esetleg a fogás szélességét. Íme egy példa: szakításnál az általános érvényű törvények szerint indulásnál eléggé nyújtott lábakon álltam. Igazi kopírozás! Csak a római olimpia előtt jöttem rá, hogy számomra ez teljesen céltalan valami. Az én lábam sokkal erősebb, mint a hátam. Akkor viszont miért csinálok én egy abszurd dolgot, miért helyezem erőfeszítéseim a nagyobb részét a gyengébb testrészemre? Nem lenne egyszerűbb fordítva? Kezdtem kísérletezni és ennek következtében most a szakításánál alkalmazott kiinduló helyzetem nagyban emlékeztet a lökés helyzetére. Így a lábam fokozatosan átvette a munka nagy részét.

Ezek után néhány szót a saját edzésemről. Hetenként háromszor négyszer edzek két és fél, három órát. A terhelések állandóan változnak, 5 és 20 tonna között. Ez összefügg a szervezet regeneráló képességével. A 17-20 tonnás terhelések után 10-13 nap múlva vagyok képes ugyanolyan jellegű edzés elvégzésére. A két időpont között kis (6-8 tonna) és közepes (8-12 tonna) terheléseket végzek. Elvem: soha nem szabad elfáradni! Előfordulhat viszont, hogy a sportoló úgynevezett „hamis könnyedséget” érez, és túllépi a megengedett edzési határokat. Ez túledzettséghez, sérüléshez vezet. A versenyek előtt másfél hónappal általában nagy terhelésekkel dolgozom, de itt is közbeiktatok 1-2 kis és közepes terhelésű edzést.

Ebben az időben az erőfejlesztés a legfontosabb, és csak 7 vagy 12 naponként végzek technikai elemeket. Ezzel az aránnyal azonban általában nagyon óvatosan kell bánni, mert előfordul, hogy a megerőltető gyakorlatoktól az ember elveszíti a ritmusérzékét, a finom egyensúlyérzékét és a szükséges ruganyosságot. Itt döntő jelentősége van az egyébként is meglévő tudásnak, továbbá annak a képességnek, hogyan tudja megőrizni a sportoló a már kidolgozott, beidegzett mozgásokat.

Egyénenként változik az is, hogy edzésenként hány kísérletet tegyünk, és hányszor ismételjük meg a gyakorlatokat. Én egy fogásra (anélkül, hogy letenném a súlyzót) általában kétszer emelek. Szerintem az így fellépő erőfeszítésnél még nincs túlságosan megterhelve a szívizom, továbbá a fáradtságérzet nem bontja meg a technikai beidegzettséget. A gyakorlat végrehajtásának feltételei (ferdepadon történő nyomásnál a deszka lejtésének a szöge, a súlyzó felfüggesztésének a magassága), a gyakorlat végrehajtásának a gyorsasága és a súlyzó súlya állandóan változik. Ellenkező esetben a szervezet nagyon gyorsan alkalmazkodna az igénybevételhez, és a gyakorlatok végrehajtása nem hozná meg a kívánt eredményt.

Emellett mindig közbeiktatok új gyakorlatokat is. A mesterségesen kialakított változó feltételek mellett még jobban elhúzódik az alkalmazkodás folyamata, s ezenkívül azt is tapasztaltam, hogy az erőbeli tulajdonságaim így sokkal gyorsabban javulnak.

Az egyes fogások közötti pihenő időtartamát is változtatom. Guggolás gyakorlatok közben például néha 8 percig is sétálgatok, dzsoggolok. Sokáig pihenni azonban nem szükséges. A szervezet hamar lehűl, és a kikapcsolódás kedvezőtlenül hat az idegrendszerbeli beállítottságára is.

Manapság az élsportoló évről évre úgyszólván pihenő nélkül végzi az edzéseit, éppen ezért az edzéseken óvni kell az idegeket. A jó idegrendszer szükséges az egészség fenntartásához, s a sikeres versenyzéshez is. Sok váratlan sikertelenség bizonyítja, hogy az éveken keresztül tartó állandó edzéseken kimerült idegek képtelenek hatékony feszültség előidézésére. A fizikai fáradtságot könnyebben ki lehet pihenni, mint az idegfáradtságot, és ez utóbbit nagyin nehéz észrevenni is. A szervezetet nem lehet becsapni azzal, hogy „sietve megcsinálom kétszer, háromszor, aztán mire elfáradnék már vége is van…” Az ilyen kibúvók helyett tudatosan kell edzeni az ember idegrendszerét is. Egyszer nagy élvezettel olvastam Zatopek (négyszeres olimpiai és háromszoros Európa-bajnok cseh atléta, hosszútávfutó – szerk.) cikkét, amelyben azt tanácsolta, hogy az edzéseken ne csak az izmokkal, hanem az idegekkel is dolgozzunk. Az idegeket nem szabad nap, mint nap túlzott igénybevételnek kitenni, de olykor szükséges a mesterségesen támasztott idegfeszültség is.

Ellentmondás ez?

Nem, legfeljebb csak látszólagos! Íme egy példa. Beülve szakítást végzek 170 kilóval. Teszek néhány kísérletet könnyedén, minden idegfeszültség nélkül. Aztán időnként jóval nagyobb súlyt teszek a súlyzóra s magasabbra kerül az ellenőrző jelzés is (az edző mutatja, hogy meddig kell felrántani a súlyzót). Ezt a gyakorlatot már csak úgy tudom elvégezni, ha minden idegszálammal feszülten összpontosítok. Az ilyen időleges akarati erőlködéssel – akármilyen furcsának is tűnik – sokat fejlődök. De szerintem biztosan visszaesnék, ha visszaélnék ezzel a lehetőséggel, s a megengedettnél többször végeznék ilyen gyakorlatot.

Néhány jótanács

Ismerek súlyemelőgyakorlatokat, amelyek kért okoznak a sportoló egészségében. Álló testhelyzetben végzett nyomásnál például túlzott terhelésnek van kitéve  a gerincoszlop (régen ún. hidaló technikával nyomtak állva, ami nagyon terhelte az alsó gerincszakasz csigolyáit, it tehát nem a klasszikus „military press”-re értette szerintem – szerk.), feleslegesen fárad a szív, a nagy terhelések felizgatják az idegrendszert, álmatlan, ingerlékeny lesz a sportoló. Itt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az edzéseknek huzamosabb időn át ugyanabban a teremben való megtartása, a megszokott környezet, zaj stb. lelkileg nyomasztólag hat a nagy eredményekre törő versenyzőre. A fiatal súlyemelő kollégáimnak nagyon ajánlom, hogy a nyomást ferde padon gyakorolják. (1972-ig a kétkezes nyomás a súlyemelés egyik versenyszáma volt – szerk.) A törzs megdöntése, a gerincoszlop alátámasztása megkönnyíti a szív munkáját, észrevehetően csökkenti a hát terhelését, nem követel túlzottan nagy figyelem-összpontosításokat, így védi az idegeket is.

A gyakorlatok számát, s a terhelést nagymértékben lehet fokozni az edzéseken, s ez különösen igaz olyan sportolóknál, akik még nem elég erősek, nagyon lényeges feladat is. Sokszor előfordult, hogy egyébként megfelelőképzettséggel rendelkező sportolók túlzott figyelmet szentelnek a technikai képzésükre, mert arra gondolnak, hogy sikertelenségük egy –egy gyakorlat helytelen kivitele miatt következett be. az ilyen esetek többségében kiderült, hogy legalábbis az adott pillanatban nem volt elég erejük a súlyok felemelésére, kitartására. Ezért én viszonylag ritkán edzek technikai elemek gyakorlásával. Mint már említettem hetenként, tizenkétnaponkét egyszer általában. ezzel szemben a felszabadult időben a lépcsőzetesen, egyre magasabbra emelkedő grafikon vonalának megfelelően jelentősen növelem az erőt fejlesztő gyakorlatok számát.

Az idő múlik, egyre tanulunk, új ismeretekre teszünk szert, de az általános fizikai felkészülés fontosságát sehogy nem tudjuk felismerni. Ez mintha teljesen ki lenne zárva a súlyemelők edzéséből. Még a Szovjetunióban is sok olyan szakosztály van, ahol a speciális edzéseken kívül, csak néha iktatnak be az edzők különböző sportjátékokat, ruganyossági gyakorlatokat (nevezzük ezeket „divatosan” ma plyomterikus gyakorlatoknak. – szerk.).

A gyorsaság, a ruganyosság olyan tulajdonság, amely idővel elvész, ezekre pedig a súlyemelőnek nagy szüksége van. Ezért nekünk nem csak fent kell tartani a gyorsaságunkat, ruganyosságunkat, hanem azokat állandóan fejleszteni is kell. Én sokat ugrálok helyből asztalra, rendszeresen tornázom, gimnasztikázok, úszok, és különböző gyorsasági gyakorlatokat végzek. Ezenkívül futással növelem az állóképességemet. A futás erősíti a szívet, a friss levegő tisztítja a tüdőt, s a nehézsúlyú súlyemelő számára védelmet nyújt az elhízás ellen is.

Szeretnék néhány szót szólni a sportszerű életmódról, a vitaminokról és a masszázsról is. Bántó, hogy ezekben az egyszerű közérthető dolgokban még most is vitatott kérdések vannak. egyik ismert edzőnk például szemrehányást tett nekem, a vitaminok használata és az edzések utáni masszázs megkívánása miatt. Egészen komolyan a következőket mondta: - Teljesen feleslegesen kényezteted magad! Hozzászoktatod a szervezeted a könnyebb feltételekhez, s ha egyszer ezekre nem lesz módod, el fogsz hervadni…

Ez nagy tévedés, és bántó is egy neves edző részére, akire rábízták sok sportoló egészségének a megvédését.

A vitaminokról azt hiszem nem is kell szólnom. De talán nem árt elmondani a véleményemet a masszázsról. Nálunk sajnos csak a sportemberek, tehát a nagy sportközpontok élversenyzői dörzsöltetik magukat. A masszázs pedig igen fontos eleme a sportkultúrának, amely meggátolja a sérüléseket, megrövidíti a pihenőt, gyógyítja a sérült izmokat stb. Nem tudom eleget hangoztatni, hogy egy élversenyzőnek feltétlenül óvnia kell az egészségét. A nehézatlétika a szó szoros értelmében is nehéz! Éppen ezért helyes, ha az edzők minél több masszőrt foglalkoztatnak és rendszeresen ledörzsöltetik nemcsak a legjobbakat, hanem az ugyancsak nagy súllyal dolgozó, erős megterhelésnek kitett többi versenyzőt is.

A sikerek elérésében jelentős szerepet játszik a lélektani tényező. Az elvégzett  munka alapján hinni kell a saját képességben! Ez legyőzi a súlyoktól való félelmet, növeli az egészséges önbizalmat, küzdeni akarást. Az idegek megkímélésére szerintem egy súlyemelőnek évente legalább egy, másfél hónapot pihennie kell. Nem kell attól félni, hogy a pihenő után az ember elveszíti az eredményt. Megfelelő szünetekkel meghosszabbíthatjuk a pályafutásunkat, s friss idegekkel, izmokkal csakhamar növelni tudjuk eredményeinket.

S befejezésül talán a legfontosabbat: az edző és a sportoló között alkotó barátságnak kell lennie! Közös kutatások, közös kísérletezések, teljes bizalom egymás iránt. Ezek nélkül nagyon nehéz előre haladni a sportban! Elképzeléseim valóra váltásában, élretörésemben felbecsülhetetlen segítséget jelentettek nekem Szaporalov és Bogdaraszov edzők tanácsai, útmutatásai. Hálával tartozom Matvejev tudományos munkatársnak is.

Nagy sikereket kívánok nektek kedves barátaim!

Türelmesek legyetek és ne várjatok csodát, mert ilyen nincs. Én sem tudtam ilyeneket elmondani nektek, hét év szorgalmas munka előzte meg római sikeremet. Hét év nagyon kemény és néha nagyon-nagyon nehéz munka. Nem mindig volt időm a szórakozásra és egyébre, sikertelenségek és a gondok egymást követték. Én azonban kitartóan haladtam előre, azon az úton és azokkal a módszerekkel, amelyeket az előbbiekben leírtam.

Nektek is csak egyet tanácsolhatok: akármilyen módszerrel is edzetek majd, akármelyik utat választjátok, ez az út mindig a munka útja legyen. Csak így teljesülhetnek az álmaitok, de így feltétlenül teljesülnek!

Jurij Vlaszov

Olimpiai bajnok súlyemelő, A sport érdemes mestere

 

 

forrás: Eddzünk korszerűen! – Népsport kiskönyvtár, 1962. 

Képek: internet