Segítség, súlyt emel a gyerek!

Segítség, súlyt emel a gyerek!

El tudjátok képzelni, hogy ha feltesszük azt a kérdést óvodás, vagy kisiskolás gyermeknek, hogy „Na, gyerekek, ki szeretne nagy és erős lenni?” ne azt a választ kapjuk kóruban, hogy „Éééén!”

Természetes vágya minden gyereknek, hogy nagy és erős legyen, amelyhez a sok „spenót evésen” kívül a rendszeres, tudatos testedzésen keresztül vezet az út.

Pár héttel, vagy talán már hónappal ezelőtt komoly (nem hozzáértő) kritikát kapott a facebook-on az egyik képem, amelyen a 9 éves Lóci tanítványom éppen guggolást végez gyermek súlyzóval.

Lóci óriás lesz!

 

Mostanában számos kérdést kaptam azzal kapcsolatban, mit gondolok a gyermekkorban végzett súlyzós edzésről, mikor lehet és mikor érdemes elkezdeni súlyt emelni stb.

Ezért is gondoltam arra, hogy megosztom veletek, az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat, véleményemet.

Én 1986-ban, 8 évesen kezdtem el súlyt emelni. Nem lettem tőle sem törpe, sem nyomorék, nem esett a fejemre a súly, és nem mentem fizikálisan – és talán szellemileg sem - tönkre a súlyemelésben.

Miért írom le ezeket?

Mert a szülők és a laikusok fejében ezek villannak be elsőre, ha arról hall, hogy a gyerek súlyt akar emelni.

 

Évtizedekig a hazai súlyemelésben is az volt a nézet, hogy gyakorlatilag a serdülő kor lezárásáig tilos a gyerekeknek súlyt emeli. Azonban a nemzetközi gyakorlat rácáfolt erre a dogmára, emlékezzünk például csak a bolgár csodagyerekre, Naim Suleymanoglura, aki 16 évesen felnőtt világrekordot emelt annak idején.

Képzeljük el, ha valaki csak 17-18 évesen kezd el súlyt emelni, hány éves lemaradása halmozódik fel a nemzetközi mezőnnyel szemben?

Nem meglepő, hogy a súlyemelésben élenjáró országokban már kisiskolás korban speciális szempontok szerint kiválasszák, majd szakosított akadémiákon szisztematikus fejlesztik és képzik a gyermekeket.

Súlyemelő iskola Kínában

 

Erre extrém példa Kína, ahol sok ezer gyerekkel működő „súlyemelő iskolák” ontják az elképesztő fiatal tehetségeket. Nem gondolom, hogy nálunk Európában ez a modell fenntarthatóan működne, vagy ez lenne a követendő példa.

 

Tény viszont az is, hogy hormonálisan és strukturálisan a gyerekek szervezete nincs még felkészülve a nehéz súlyzós edzésprogramra, nem beszélve a nem elhanyagolható mentális fejlettségről, a súlyemelésben nem mellékes monotonitás-tűrésről sem.

Egyetértek sajnos azzal, hogy a szakszerűtlen, rosszul végzett súlyzós edzés kisgyermekkorban inkább káros, mint hasznos.

Ilyeneket is sajnos sokat látunk mostanában a facebook-on, ahol  - sok esetben maga a sikertelen, hozzá nem értő szülő – teszi ki a felkészületlen gyereket egy felnőtt számára is kihívást jelentő, számos esetben maximális terhelésnek.

Felelőtlen agyatlanok mindig is voltak, és lesznek, de nem ők a követendő példa!

A kérdés az elsősorban, hogy hogyan építsünk fel egy súlyzós edzésprogramot és miként lehet azt egy gyerek részére hasznossá tenni?

Talán a saját sztorim ebben is a leghitelesebb.

Mint írtam már feljebb, nyolc évesen ismerkedtem meg a súlyemeléssel.  Fontos tényező volt, hogy hozzáértő, tapasztalt edző (Pócza Károly) keze alá kerültem egy olyan gyermekcsoportba, ahol számos hozzám hasonló korú gyerkőc próbálkozott a súlyemeléssel.

Az első években kizárólag a technika tanulására helyeztük a hangsúlyt a sokoldalú, általános képzés mellett. Ma úgy mondanánk divatosan, „funkcionális” képzést kaptunk.

Heti rendszerességgel szerepeltek olyan atletikus készségeket fejlesztő gyakorlatok az edzésprogramban, mint a medicinlabda vagy „vasaló” (olyan mint a mai ketlebell) dobások, helyből távolra vagy éppen zsámolyra ugrások, ugróiskolák, lépcsőzések, de rendszeresen futottunk 20-30 méteres sprinteket is. Edzés után általános volt a „lábtengó” vagy a kidobózás, de nyáron úszni, télen meg szánkózni mentünk.

Versenyzői pályám első éveiben fogalmunk sem volt arról, mennyi is az egy ismétléses maximumom, mert akkor még nem ez volt a cél!

Évekig a korosztályos versenyek (Úttörő II. korosztály, 12 év alatt) értékelése is úgy történt, hogy nem a felemelt súlyt nagysága, hanem a gyakorlatok technikai kivitelezést pontozta a három bíró 1-5 pontos skálán, illetve az úgynevezett teszt verseny (medicinlabda dobás 3, vagy 5kg, helyből távolugrás, és 30m sprint) pontszámai alapján értékelték a versenyzőket.

Ennek köszönhettem szerintem azt, hogy nyolcadikos koromra az 5 kilós medicinlabdával simán átdobtam az iskolai tornatermet vagy a betonos kézilabdapályát a suliban, de kislabda-dobásban vagy súlylökésben sem volt sok ellenfelem az évfolyamban.

Nem okozott gondot a szabályos fekvőtámaszok lenyomása sem, de a rövid távú sprintekben (30-50m) is „pariban voltam” az iskola legjobb futóival, annak ellenére, hogy én voltam testsúlyra a legnehezebb.

Uttörőolimpia 1990. Cegléd

A gyerekedzéseket igyekszünk ma is úgy felépíteni, hogy az ne kizárólag a súlyemelő technika tanulásáról szóljanak, hanem sokoldalú és nem utolsó sorban játékos elemekkel szórakoztató legyen a gyerkőc számára. Ne felejtsük el, minden gyerek szeret játszani, még akkor is ha súlyt emel!

Elsődleges tehát a technikai és az általános képzés az első években.

A rosszul megválasztott súlyok mozgatása ráadásul túl nagy terhet róhat a gyermek mozgatórendszerére, kötőszövetekre és növekedési lemezekre, főleg, ha a technikai kivitelezés a terhelés nagyságának rovására megy.

Ez utóbbi elég gyakori, sajnos sok olyat láthatunk hazai versenyeken, hogy a technikai képzetlenséget, hiányosságot a gyerek erővel próbálja kompenzálni, amely eredményeként könnyen rögzül a rossz technika.

A sokoldalúan megtervezett súlyemelő edzések megfelelő felügyelet mellett végrehajtva hozzájárulhatnak a stabil, biztos alapok kialakításához. Ennek pedig az egészes kicsi súlyok és a kontrollált (rész)mozdulatok lennének szerintem az alapjai, amelyek az egyéni adottságokhoz képest a tökéletes technikára, a mobilitásra és elsősorban biztonságra helyezik a hangsúlyt.

A súlyemelés biztonságos lehet egy gyerek számára?

Egyértelműen igen!

Ha nem így lenne, nem tanítottam volna meg a saját fiamat  - aki egyébként országos szinten júdózik – súlyt emelni.

Nagy Ákos Bátor

Milyen feltételei vannak annak, hogy a gyermekek esetében is hatékony legyen a súlyemelő edzés?

1. Előfeltétel, hogy a gyerek képes legyen edzői utasításokat meghallgatni, értelmezni és végrehajtani.

2. A súlyemelő edzés a gyerek edzésprogramjának csak egy részét tegye ki, ne csupán ebből álljon. A sokoldalú, és nem utolsósorban szórakoztató edzés a cél, fontos, hogy a gyerek érezze jól magát!

3. Soha nem alkalmazzunk maximális vagy maximálishoz közeli terhelést. Nem szabad olyan gyakorlatot és olyan terhelést róni a gyerekre, amivel legalább 4-5 ismétlést nem tud biztonságosan megcsinálni hibátlanul.

4. A gyerek mellett mindig legyen folyamatosan egy tapasztalt edző, mert speciális figyelem kell a helyes technikai képzéshez, a megfelelő és hatékony terhelés megválasztásához a sérülések elkerülése érdekében.

5. Fő fókuszt a megfelelő technika megtanítására kell helyeznünk! Mivel a gyermekek izomzata még alulfejlett, tilos és szakszerűtlen a technikai végrehajtás elé helyezni a fontossági sorrendben a súly nagyságát. Aki ilyet tesz, az bűnt követ el a gyerekkel szemben!

A tudomány mai állása 13-14 éves korra alakul ki a súlyzós edzéshez szükséges idegrendszeri és izomfejlettségi szint, így ettől a kortól alkalmas igazán egy gyermek a kizárólag súlyzós, nagy intenzitású edzések végrehajtására.

Azt is tudni érdemes, hogy a pubertás kor előtt a gyerekekben nincsenek meg azok a természetes androgén hormonok, amelyek az izomnövekedéshez szükségesek, amelyek igazán meghozzák a súlyzós edzés sikerét. Bár ezt nem szükséges megvárni az edzések elkezdéséhez, az eredmények azonban csak később lesznek látványosak.

A pubertás előtt elkezdett edzéseknek később meglesz az eredménye, mert a pubertás után jobb lesz a már intenzív edzésekre adott reakció.

Egy átfogó vizsgálat is kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik pubertás kor előtt is fogtak súlyzót a kezükben, később kisebb eséllyel sérültek meg más sportmozgások során.

A szakszerűen, felügyelet mellett végrehajtott súlyemelő edzéseknek tehát számos előnye van a gyerek szempontjából:

-        

általános fizikai erőnövekedés

-        

javuló általános teljesítő képesség, fejlődő sportteljesítmény

-        

fejlődő szív- és idegrendszeri funkciók

-        

erősebb csontozat, jobb testösszetétel, kisebb sérülésveszély más sportokban

-        

alacsonyabb koleszterin és vércukorszint

-        

pozitív szocializációs hatások, közösségi élmény, kialakuló sportolói önkép

-        

a céltudatosság, fegyelmezettség, magabiztosság, önbizalom fejlesztése

-        

egészségtudatosság, megfelelő táplálkozási szokások kialakításának elősegítése

Ugróiskola

De végezetül lássuk a saját példám ismét.

 Mit kaptam én gyerekkorban a súlyemeléstől?

-        

Fizikálisan a legerősebb voltam a korosztályomban

-        

Ritkán voltam beteg, soha nem volt semmilyen csonttörésem, nem voltak sportsérüléseim gyerekkorban

-        

A gyerekkori tartáshibáim (x-láb, enyhe gerincferdülés) nagyrészt korrigálódtak, a vázizmok megerősödtek

-        

Számtalan komoly sportembert, edzőt ismerhettem meg, akik mind hozzájárultak - többségébe pozitívan - a személyiségfejlődésemhez

-        

Rengeteg élményt, utazást, barátot, ismerőst, az első szerelmet

Kedves Szülők!

Ne féljetek elvinni a gyermekeiteket súlyemelő edzésre!

 

 

Budapest, 2017. június 15.