Sorsfordító

Sorsfordító

Visszatekintés 2017-re.

Vannak időpillanatok az ember életében, amikor meg kell állni. Erre kiváló a karácsonyi időszak. Az évvége sok szempontból a számvetés, és egyben a jövő tervezésének az ideje is.

Hagyomány nálam, hogy az év végén időt szakítok arra, hogy a privát weboldalamon visszatekintek, ha úgy tetszik értékelem az év történéseit a sportkarrierem és az életem szempontjából. Sokat gondolkodtam az elmúlt napokban, hogy az idén is elvégezzem-e ezt a feladatot.

Elsősorban magamnak tartozom azzal, hogy átgondolom azt, hogy honnan hová jutottam, és eltervezzem, hogy merre tartok.

Lehet, hogy nem kellene ennyire kiadni magam, nyilvánosan megosztani a gondolataimat, érzéseimet, és az is lehet, hogy talán utoljára teszem meg ezt.

Biztosan egy kicsit hosszú lesz megint ez az írás, de ha valaki megtisztel azzal, hogy rászánja az idejét, annak előre is hálával tartozom.

Hogy milyen volt a 2017-es évem?

Sorsfordító.

Az éve elején szokásosan elkezdtem a felkészülésem a profi erősember szezonra, és a terveim között volt az is, hogy újra versenyzek majd erőemelésben is.

 

Szándékosan kevés, a korábbi évekhez képest kevesebb versenyen álltam rajthoz 2017-ben. Szerettem volna elkerülni, minimalizálni az újabb sérüléseket, a „kevesebb néha több” elvet követve jobban fókuszálni egyes dolgokra. Ez csak részben sikerült.

Rajthoz álltam az év első felében Ausztriában a Red Bull ringen megrendezett Truck Race Strongman Európa kupán, ahol a tavalyi dobogós hely után az idén egy negyedik hellyel hagytam el a küzdőteret. Nem voltam vele elégedett, de szégyenkezni sincs okom vele.

 Karácsondi Erikkel

 A legjobb ebben, hogy együtt versenyezhettem Karácsondi „Godzilla”Erik edzőtársammal, barátommal, akinek a lehetőségeimhez mérten próbálom segíteni a sportpályafutását.

A nyáron elkezdtem a felkészülést a WRPF profi erőemelő világbajnokságra, ahová meghívást kaptam. Komoly cél, és komoly kihívás volt!

Jó felkészülési programot rakott össze nekem Kormány Laci szakedző barátom, és Lakatos Péter, amivel hétről hétre jobb formába kerültem.

A nyári BioTechUSA Beach Body rendezvényére készültem egy olyan rekorddal, amit tudtommal még magyar sportoló nem csinált. Háromszáz kilóból guggoltam tíz ismétlést, 130kilós testsúllyal.

Jó formában voltam, guggolásban és felhúzásban 370 kilóig, fekvenyomásban 230-ig jutottam edzésen, és sikeresen hoztam a 125 kilós testsúlycélt is.

Egy hosszabb szünet után ismét lehetőséget kaptam a világ legrangosabb erősember versenysorozata, legerősebb ligája, a Strongman Champions League versenyein is.

Szerbiában szerintem kifejezetten jól ment a visszatérés, voltak versenyszámok, amiben el elcsíptem pár nagy versenyzőt, és sikerült újra a mezőny első felében végeznem.

SCL Szerbia

Sok helyen tartottam súlyemelés workshopokat az év során. Nagy élmény volt az Erdélyben tartott két szeminárium, de az R-Med által szervezett másik négy workshopra is meleg szívvel gondolok vissza.

Megtisztelő és talán a legrangosabb szakmai elismerés volt, hogy eljuthattam súlyemelés módszertant oktatni a RED BULL SALZBURG jégkorong akadémiájára is. De nagy siker volt az is, hogy több hazai kiváló hokisnak segíthettem az erőnléte fejlesztésében.

Ott voltunk az ország legnagyobb fitnesz rendezvényein, ahol több nagy sikerű szabadidős súlyemelő versenyt is rendeztünk.

 

Sok rendezvényen vettem részt, sok megtisztelő meghívásnak tettem eleget, amelyek mind közel állnak a szívemhez. Sok óvodában, iskolában bíztathattam sportolásra a lurkókat, és számos vállalati és önkormányzati rendezvény sikeréhez adtam hozzá talán pár felejthetetlen pillanatot.

A Strongman Champions League romániai fordulója azonban sorsfordító volt. Nem terveztem annak, de az lett.

Soha nem tudjuk egy pillanatról, hogy sorsfordító, az mindig csak utólag derül ki.

Nem csak azért volt sorsfordító, mert sikerült kiharcolni a lehetőséget, hogy másik magyarként Karácsondi „Godzilla” Erik is versenyezhessen, ezzel megnyitva számára a lehetőséget, hogy átvegye a képzeletbeli stafétát a profi strongman sportban, hanem azért is, mert – jó ideig bizonyosan - ez volt az utolsó profi erősember versenyem.

A koffercipelés páros feladatnál egy lépés, életem egyik legfájdalmasabbja lett. Nem a fizikai fájdalomra gondolok. Sajnos sikerült egy újabb porcleválást begyűjtenem, ami a térdemben lévő kopás és ciszta mellett erősen behatárolja a jövőbeni lehetőségeim a sportban.

A hab a tortán, hogy a sérülés miatt nem tudtam rajthoz állni a WRPF erőemelő világbajnokságon. Az még jobban fáj, hogy olyan formában voltam, hogy az eredményeket utólag böngészve egy világbajnoki cím múlott azon a lépésen.

Ilyen egy sorsfordító lépés.

Sokat tanultam 2017-ben is.

Ezt is a szememre lehet vetni, hogy folyton keresek valami új kihívást, és hogy fékezhetetlen tudásvágyam van. Igen, szeretek tanulni! Hiszem, hogy ez minden fejlődés alapja.

Az év nagy felfedezés voltszámomra, hogy alázattal elkezdtem újabb sportokat megismerni, nulláról megtanulni. Régen élveztem valamit annyira, mint a Vénfarkasok Hockey Club öregfiúk edzéseit.

Zárásként még rajthoz álltam az idei kamionhúzó világbajnokságon Jordániában, ahol életem legjobb helyezését elérve a kilencedik helyen végeztem. Büszke vagyok erre, méltó befejezése egy fejezetnek.

Amikor az ember lezár egy fejezetet életében, vagy éppen az év végén értékel, átgondolja, számba veszi, értékeli a dolgait, és értékeli saját magát is... Én is így teszek most.

Sokat hibáztam és – ha nehezen is – de belátom, hogy én egy nehéz ember vagyok. És itt most nem a mérleg által mutatott számra gondolok. Extrovertáltságom, exhibicionista hajlamom, sok esetben túlzott nyitottságom, személyiségem néha áldás is, de annyira átok is egyben.

Egoista vagyok. Talán túlzottan is.

Igaz. Jogos megállapítás.

Igen, be kell látnom, hogy sokszor okozok, okoztam magamnak és a környezetemnek is nehéz pillanatokat az egómmal, önteltségemmel, önzőségemmel.

Találtam egy írást, ami  - sajnos, de - szinte szóról szóra illik rám.

„A nagy egóval megáldott emberek olyan életvitelt élnek, melyben saját maguk a központi tényezői cselekvéseiknek és tevékenységeiknek. Mindent úgy alakítanak, hogy saját malmukra hajtsák a vizet. Ez sem elég nekik, mindenki fölé helyezik saját maguk érdekét, másokra nincsenek tekintettel. Elhiszik, hogy mindig csakis ők kerülhetnek ki a legjobban minden helyzetből, és nem félnek tenni is ezért. Mindez nem lenne probléma, de emiatt képesek embertársaikon átgázolni mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül.

Mondhatnánk, hogy az ilyen embereknek van létjogosultságuk a mai világban. Ez igaz is lehetne, de ne feledjük el, hogy a boldogság nem tárgyiasítható, hiába van valakinek meg mindene, amit csak akar, ettől még lehet érzelmileg a legszerencsétlenebb emberek egyike.

A társadalom tudatosan felhasználja az emberrel született egót, és megtanítja nekik, hogy ők a legfontosabbak, és az ő boldogságuk. Mindettől csupán pár dolog választja el őket, és meg is mondják nekik, mik azok. Befolyásolják, mikor lehet valaki tökéletes - amiről tudjuk, hogy nem létezik- és megmondják mit vegyenek meg ennek érdekében.

Az önző emberek pedig hisznek ennek, és mindent megtesznek, hogy a hiányzó dolgokat beszerezzék, legyen ez tárgy, tulajdonság vagy akármi más. Nagyravágyó terveiknek sosincs vége.

Az önző emberek önmagukért élnek, nem képesek úgymond más bőrébe bújni, nem is akarják átérezni, milyen fájdalmat tudnak okozni másoknak. Mindent elvárnak a többiektől, de ha nekik kell adniuk, inkább kifarolnak. Az empátia egészen addig ismeretlen szó számukra, amíg ugyanezt velük is meg nem teszi egy náluk is önzőbb ember. Gyakran ez sem elég, hogy felnyissa a szemüket, inkább még elszántabbá teszi őket eddigi életformájuk folytatásában.

Meg kell állni, és el kell gondolkodni, mit is érezhet családunk, gyermekünk, ismerőseink. Ettől nem lesz senki sem kevesebb, ki kell törni abból a tudatból, hogy teljesen lényegtelen mi történik, csak „nekem” legyen jó! Ha mással is foglalkozunk, akkor nemcsak másokkal teszünk jót, hanem magunknak is, boldogabbak lehetünk ezáltal. Nem lesz szükség haszontalan dolgokra, aminek a megszerzését a társadalom sulykol belénk, nem kell több, mint amink van.”

A fejlődés talán az is, ha belátod, hogy változnod kell, és szeretnél is változni!

Szeretnék változni és sok dologban változtatni. Jövőre negyven leszek. Nagy eséllyel túl vagyok már életem felén. 

Csak rajtam múlik milyen lesz a másik fele.

Lehet persze rám legyinteni, sőt fikázni is. Lelke rajta mindenkinek!

-        

Már megint okoskodik, játssza csak az eszét.., biztos csak marketing az egész, mert  a nagyákos csak a külsőségeknek él.., kamuzik.., stb. stb.

Nem tagadom, korábban lehet, hogy volt ilyen, lehet, hogy ilyen voltam.

Nem vagyok sem jobb, de talán rosszabb sem, mint bárki más. Én is gyarló magyar ember vagyok, tele hibákkal, érzésekkel és gondolatokkal. Igen, talán néha túl szenvedélyes vagyok. Szenvedéllyel élek, sportolok, dolgozom és szeretek. Mondhatnám erre, vállrándítva, hogy ilyen vagyok, és kész!

Cipelem ezt a terhet, de próbálok változni és változtatni dolgokon!

A közelmúltban hoztam több sorsfordító döntést. Például töröltem magam az instagrammról, és erősen csökkentett üzemmódba helyeztem a Nagy Ákos Strongman facebook oldalam működését is, mert nem érzem már szükségét, ráadásul komoly időrabló és komoly teher is volt az elmúlt években.

Sokkal több időt szeretnék a családomra és a munkámra fordítani, mint korábban tettem. A privát facebook oldalam is elsősorban a munkám miatt tartom fent a jövőben.

Ha már itt tartunk.., el kell mondjam: Egyre jobban nyomaszt a „szósölmédia”, egyre jobban nyomaszt, ha az emberek az egymásra figyelés helyett a telefonjukat nyomkodják.

Én is ilyen voltam! Ezen is igyekszem változtatni.

2018. számomra bizonyosan az építkezés, újjáépítés éve lesz!

Szeretnék változni és változtatni sok minden, mindamellett, hogy továbbra is azt gondolom, számos értéket tudok teremteni, nem csak magam, de talán mások számára is.

„Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes.”(Albert Einstein)

Ez lesz a „mottóm” 2018-ban.

Mik a terveim jövőre?

Mindenek előtt, szeretném teljessé tenni végre a családi életem, de erről sem most, sem a jövőben nem szeretnék a nyilvánosság előtt megnyilatkozni.

Szeretnék a munkámra koncentrálni jobban (megint rám lehet sütni, hogy munkamániás és karrierista vagyok), mert hiszem, hogy társadalmi értéket hordoz a tevékenységünk. Szeretném felépíteni az ország legkiválóbb értékesítési csapatát velük!

A munka mellett – igaz, hogy erősen szelektálva az aktivitásaimat – de nem vonulok ki teljesen a sportból sem. Miért is tenném? Ez az életem 32 éve. Saját magam nem tagadhatom meg. Mindössze a prioritások, a súlypontok változnak majd, és tudatosan korlátozom magam.

2018. január 1-től már nem én látom el Magyarország egyik legjobb cross-fit közösségének, a CrossFit Trafo súlyemelés részlegének vezetését. Szép, eredményes, de fárasztó évek vannak mögöttünk. Köszönök mindent nektek!

Továbbra is fogok súlyemelő edzéseket tartani, de maximum heti egy alkalommal. Erre magamnak is szükségem van, mert remekül kikapcsol!

A súlyemelés workshopokat szeretném átadni más szakembernek, mint ahogy a MINDENKI SÚLYT EMEL közösség koordinálását is. Ha lehetőségem engedi, továbbra is szervezek szabadidős versenyeket, bemutatókat. Továbbra is szívesen adok tanácsot a súlyemeléssel kapcsolatban, a súlyemelés más sportági alkalmazására, ha erre igény van.

 

Ha megkeresnek, és az időm engedi, továbbra is szívesen elmegyek óvodákba, közösségi rendezvényekre, ha az értéket teremt mások számára. Ezek száma azonban lényegesen kevesebb lesz, mint korábban.

Elkezdtem dolgozni a könyvemen. Tudom, erre megint lehet mondani, hogy mi a faszt akar a nagyákos írni…, miért nem tud nyugodni. Férfi vagyok. Szeretek létrehozni dolgokat. Azt hiszem, hogy több mint 30 év sportolói tapasztalata érdekes lehet mások számára is, és ha egy ember is elolvassa majd, akkor én már nem dolgoztam hiába. Ezt meg fogom csinálni.

Szeretnék –elsősorban az egészségem megóvása érdekében – továbbra is edzeni, de ez sem cél lesz, sokkal inkább eszköz lesz. Szeretnék egészségesen sokáig élni, figyelni és vigyázni magamra. Így heti 2-3 edzésnek bele kell, hogy férjen, a család és a munka mellett is!

Szeretném folytatni az ismerkedést a jégkoronggal, mert régen élveztem sportolást annyira, mint ezt, biztosan el fogok járni a szabadidőmben a Vénfarkasokhoz!

Hosszú írás lett, tudom, de a KÖSZÖNET és a HÁLA kifejezésére kell, hogy legyen idő! Lehet, hogy ez is nyálas, de megérdemlik akiknek szólnak!

Hálát érzek, és szívből köszönöm mindenkinek, akik 2017-ben része volt az életemnek, akik elviseltek, és elkísértek az utamon.

Minden, és mindenki előtt köszönet a családomnak, akiket szívből szeretek!

Köszönet a kevés barátnak, igen, kevés igaz barátom van, és azok sem biztos, hogy százéves barátságok (ezt is a szememre lehet vetni), de nem akarom a számukat a jövőben sem növelni. Vannak dolgok, amiben nem a számosság jelenti az értéket.

Köszönet a sok követőnek is, azoknak, akik szurkoltak nekem.

Köszönet a kritikusoknak, fikázóknak, bírálóknak is. Köszönöm, hogy gondoltok rám!

Köszönet illeti a támogatókat is! Köszönet a BioTechUSA-nak, akik évek óta mögöttem vannak! Köszönet és hála a VIWA Vitaminvíznek, Kaszás Attila barátomnak.

Köszönet az együttműködő partnereknek, a FitBalance-nak és Bara Csabának, FittRádiónak, Lakatos Péter barátomnak, a 360Shop-nak és a 360 Akadémiának, az R-Med Akadémia vezetésének, a CrossFit Trafó csapatának és a teljes Szántó családnak, a RAGE Budapest-nek, és a váci ROYAL CROSS Gym-nek, és a RAIN International-nek.

Köszönet a kollégáimnak, az NN Biztosító teljes csapatának, akik közel kilenc éve velem vannak! Büszke vagyok rá, hogy a piacvezető biztosító és a hazai szektor legkiválóbb értékesítőivel dolgozhatom. Fantasztikus csapat, remek emberekkel! 

Köszönöm, hogy időt szántatok gondolataim elolvasására, köszönöm a figyelmeteket.

Boldog új esztendőt, sok mosolyt kívánok mindnyájatoknak!

Ölelés:

ákos

 

 

 

felhasznált irodalom:

http://donna.hu/cikk/Az-egoizmus/6396

 

Képek forrása:

-        

Koller Kata, Strongman Champions League, Szénás János, Cornelia Kaiser és saját gyűjtés